Kairo május

Kairo

2010. május 1-6

2010. május 1.

Ma volt az első osztályom ballagása. Délben még ünnepség a főtéren, aztán koccintás az igazgatói irodában, majd rohantam haza, mert jött értem a kisbusz, ami kivitt a reptérre. Ferihegyen találkoztam Csabával, este hétkor szállt fel a gépünk Rómába. Életemben először repültem, féltem, hogy majd rosszul viselem, de nem így történt. Rómában találkoztunk Bice-vel, innen együtt repültünk tovább Kairo-ba. A római reptér egyébként óriási, majdnem egy órát gyalogoltunk egy másik terminálba, ahonnan a gépünk indult. Este 10-kor szálltunk fel, és hajnali egy körül értünk Kairo-ba. Sajnos a bőröndömnek letörték a kerekeit, így már nem lehetett húzni, szerencsére elég könnyű volt. A reptéren megvettük a vízumot (néhány dollár), aztán beszálltunk a buszba, amit a GI küldött értünk.

2010. május 2.

Hajnali kettő körül értünk a szállodába, a Golden Tulip hotelben lakunk, a Nílus partján. Sajnos az én szobám ablaka egy forgalmas utcára néz, de Csaba szobájának az erkélyéről lehet látni a folyót. Vasárnap délelőtt 11-kor kezdődött a program a GI kairo-i épületében. Itt nem a vasárnap a pihenőnap, hanem a péntek. Most először találkoztam személyesen Mariam-mal, akivel az MMF-en egy csoportban voltunk, és sokat dolgoztunk együtt. Estig dolgoztunk, aztán egy vacsorán vettünk részt Frau Köster-nél. Érdekes volt bepillantani egy igazi egyiptomi otthonba. Kívülről nagyon lelakottak a házak, de belül csupa luxus és kényelem. Megkérdeztük, hogy miért, azt mondták, a házak külseje nem érdekli őket, az az államé, csak a lakás belseje. A lakás, ahol voltunk, nagyon szép, körben erkély fut végig, ahonnan gyönyörű a kilátás.

2010. május 3.

Hétfőn megint egész nap dolgoztunk, aztán este kirándultunk egyet. Kimentünk a bazárba. Tündével táskát akartunk venni, ezért otthagytuk a többieket. Ez nem volt túl jó ötlet, mert egy árus, akitől Tünde parfümöt akart venni, bevezetett bennünket a bazár mélyére (ott volt az üzlete). Tünde annyira megijedt, hogy sírva fakadt. Mikor elmondtuk az árusnak, hogy mi a baj, megsértődött, és kikérte magának, hogy rosszat feltételezünk róla. Visszavitt bennünket a bazár főutcájára, ahol Csabáék már aggódtak értünk. Végül vettem egy táskát és egy szalmakalapot. Este a szállodához közeli egyik étteremben még ittunk és beszélgettünk egyet.

2010. május 4.

Kedden reggel kilenckor indultunk a piramisokhoz. Keresztülmentünk a városon, az idegenvezető azt mesélte, azért nincs tető a házakon, mert itt csak a teljesen elkészült házak után kell adót fizetni. Kérdeztük, nem esik-e be az eső a nyitott tetőn. Elgondolkozott és közölte, hogy nem emlékszik, mikor esett itt utoljára az eső. Érdekes pillanat volt, amikor a buszból először pillantottam meg a piramisokat a házak között. Meglepően közel vannak a város határához. Be is mentünk az egyik piramis belsejébe, elég félelmetes volt, teljesen sötét, szűk járaton mentünk fel és le, amíg végül egy sírkamrába értünk, ami teljesen üres volt. Később megnéztünk egy múzeumot, egy óriási hajó vázát, és persze a szfinx-et is. Délután egy szép étterem kerthelyiségében vacsoráztunk, aztán pedig egy felukán hajókáztunk a Níluson.  Este még rövid városnézés.

2010. május 5.

Szerdán egész nap dolgoztunk, aztán este búcsúvacsora egy Nílus-parti étteremben, a Flamenco-ban. Éjszaka Tündével már nem feküdtünk le, inkább evaluáltunk, vagyis megbeszéltük, milyen volt a konferencia.

2010. május 6.

Hajnali kettőkor jött értünk a tranzitbusz, elmentünk a reptérre. Sajnos a rózsalekváromat kidobálták a vámosok, pedig biztos finom volt. 4.55-kor indult a gépünk, Rómában átszálltunk, 10-kor indult a gép Budapestre. A tranzit egészen házig vitt, így aznap már én mentem Timiért a suliba.