Donnerstag, 17. März 2016

Zakopane augusztus

Zakopane
2010. augusztus 16-22.
2010. augusztus 16.
Hétfőn reggel indultunk Lengyelországba. Reggel 7-kor szálltunk fel a buszra, kétszer álltunk meg rövid időre, 12.50-kor értünk Donovaly-ba, itt még egy kis túrát is tettünk. Sajnos Timi mindjárt az elején megbotlott egy kátyúban a járdán és beütötte a térdét, ezért mi visszafordultunk a buszhoz. Megnéztük azt az éttermet, ahol népviseletbe öltöztetett babák mutatják, ki hová. Pontosan kettőkor indultunk tovább, négykor léptük át a határt. Délután ötkor értünk Zakopane-ba, éppen kiszálltunk a buszból, amikor esni kezdett az eső. Gyönyörű helyen volt a szálloda, egy hegy tetején laktunk, csodaszép volt a kilátás a környező hegyekre. A ház olyan, mint egy labirintus, többször eltévedtünk benne. Marika nénivel és Liliánával laktunk egy szobában, lépcső vezetett fel a galériára, ott is volt két ágy és lent is. Vacsora után elállt az eső, gyönyörű szivárványt láttunk, valamint vízszintes villámokat.

2010. augusztus 17.
Kedden reggel túrázni indultunk. Zakopane központjában kifogtunk egy dugót, kb. másfél órát araszoltunk a főutcán, de legalább megnéztük az összes fából készült házat. Zakopane-től nem messze egy nemzeti park bejáratánál parkoltunk le, és elindultunk túrázni egy szép völgybe. Meredek túraútvonalon felmásztunk egy barlang bejáratához. Elég sokat kellett sorban állni, de aztán végre elindultunk. Nagyon meredek lépcsőkön, köveken mentünk fel-le, sokszor olyan szűk helyen, hogy guggolva kellett járnunk, miközben a fejünkre csöpögött a víz. Kb. 45 percig mentünk, aztán rengeteg falépcsőn újra leereszkedtünk a völgybe. Egy szép kis patak partján leültünk enni, Timi persze belement a vízbe, borzasztóan hideg volt. Kettőkor indultunk tovább a völgyben, csodaszép hegyek között egy menedékházba. Tibi meghívott valamilyen helyi pálinkára, annyira erős volt, hogy elment a hangom, amikor belekóstoltam. Timi megszagolta a poharat, szerinte cseresznye volt. Fél négykor indultunk vissza a völgybe, vettünk kecskesajtot. Timinek annyira ízlett, hogy még akart venni, de már elfogyott. A parkolóban végre megláttuk a nordic walking botot, amire már otthon is fájt a fogunk, de az Aldiban elfogyott, mire odaértünk. Timi kapott egy pár szép pirosat, ami állítható és összecsukható. Nagyon örült neki, mindjárt ki is próbálta! 6-kor indultunk vissza, addigra megérkezett a másik csoport is, ők egy nehezebb úton mentek, viszont nem voltak a barlangban. Finom vacsora után még elmentünk kicsit sétálni, persze a bottal.

2010. augusztus 18.
Ma gyalog mentünk le a városba, elég meredek volt a hegyoldal, amin leereszkedtünk. 2 órát meneteltünk, jót tett az izomlázunknak. Néhány helyen nagyon meredek volt, egy-két vízmosáson is átkeltünk, jó szolgálatot tett Timi új botja. A városban elmentünk a múzeumhoz, de mi nem mentünk be, fáradtak voltunk. Vettünk friss kecskesajtot, megettük a szendvicseket, pihentünk egy jót a padon, aztán indulás a városba. Megnéztük a várost, sétálóutca, főutca, piac, egész nap gyalogoltunk, voltunk egy cukrászdában, fagyiztunk és persze vásároltunk is a piacon. Vettünk ajándékokat, Mamának egy papucsot, Timinek egy bárányka-párnát, nekem tolltartót, rengeteg sajtot. Aztán fél ötkor felmentünk a siklóval a hegyre, legelöl ültünk, gyönyörű volt a kilátás. Vacsora előtt és után még römiztünk egyet Marikával és Lilivel, sajnos vacsi előtt Timi kezét odacsuktam az ajtóhoz. Szegénynek nagyon fájt a lába, előző nap beverte a fejét a barlangban, most meg a keze! De szerencsére este már vidám volt!

2010. augusztus 19.
Csütörtökön reggel 9-kor busszal elmentünk Zakopane másik végére, a buszt hazaküldtük és kb. 45  perces rohanás után beálltunk a felvonóra várakozók sorának a végére. Ekkor 10.20 volt és 14-kor jutottunk a felvonóhoz. Libegővel felmentünk a Kasprovy-ra, át is kellett szállni, gyönyörű volt az út, az egyik helyen Timinek sikerült először kiszállnia. Fent rettentő hideg volt, 5 fok, kabátot, kapucnit vettünk, de kesztyű is jól jött volna. A haladó csoport elment hegyet mászni (óriási hóviharba kerültek, alig bírtak lejönni a hegyről. Mi csak egy kis könnyű sétát tettünk a gerincen, sziklára is másztunk, fényképezkedtünk, gyönyörű volt a kilátás. Fél négykor jöttünk le, megvártuk egymást, aztán gyalog át a városon, majd fogaskerekűvel fel a mi hegyünkre. (Lengyelül kértem a jegyet!) Közben esett is egy kicsit, de mire a sétálóutcába értünk, már napsütés volt. Szólt a zene, jó volt a hangulat. Mire felértünk, megint esni kezdett, ezért futottunk hazáig. Este fél 12-ig kártyáztunk.

2010. augusztus 20.
Pénteken reggel busszal indultunk túrázni az 5 tó völgyébe. Sokan voltak az úton, ezért lépésben haladtunk. Fél 12-kor értünk a völgy bejáratához, kb. 1 órát gyalogoltunk betonúton a völgyben, fenyveserdőben, sziklák és patakok között. Aztán egy turistaúton felmásztunk egy hegyre és nagyon meredek utakon, köveken, vízmosásokon át gyalogoltunk. Láttunk egy szép vízesést, de a tavakig már nem mentünk el, mert azt mondták a szembejövők, hogy veszélyes lenne gyerekekkel. 3-kor fordultunk vissza, így pont hatra visszaértünk a parkolóba. Hazafelé a buszon a Mamma mia-t néztük.

2010. augusztus 21.
Pénteken pihenőnap volt, így kettesben átgyalogoltunk a Zab nevű szomszéd faluba a hegygerincen át, kb. 4 órás túrát tettünk. Miközben pihentünk, a máltai lovagrendről beszélgettünk. Ebéd után a szálloda kertjében játszottunk, Liliékkel kártyáztunk. Itt tanultuk a következő szót: Ha készen vagy a römiben, és a másik jön, azt kell mondani: putty! 4-kor megint sétálni indultunk, a bazársoron vettünk még néhány képeslapot, de vacsorára visszaértünk. Utána pakolás és kártyázás 11-ig.

2010. augusztus 22.

Reggel hazaindultunk, fél 11-kor megálltunk Donovaly-ban, egykor Rétságon, majd este 5-kor értünk Csongrádra.




















































































































































































































































































































































































































Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen